A magánhangzókat mindig a megfelelő magánhangzóval hosszabbítjuk, kivéve az お (o)-t, amelyet a leggyakrabban う (u)-val, ritkábbesetben pedig お-val hosszabbítunk. A fonetikus átírásban a hosszú magánhangzók fölé vízszintes vonalat írunk, kivétel az い (i)-nél, amit duplázva írunk. 

Példák:

あ (a): おかあさん okāsan/okaasan - anya
い (i): おにいさん oniisan - testvér (báty)
う (u): くうき kūki/kuuki - levegő
え (e): おねえさん onēsan/oneesan - testvér (nővér)
お (o): とおり tōri/toori - utca
            vagy 
            おとうさん otōsan/otousan - apa

A katakanában a "ー" jellel hosszabbítunk. Ez is a hosszabbítandó magánhangzó után áll.

Példa:

セーター sētā - pulcsi